1.fejezet Irány London!!

 Hali!

Meghoztam az első részt. Remélem tetszeni fog nektek és ajánljátok másoknak is!

Ui.: Sok szereplő neve kitalált, szóval elnézést, ha Niall édesanyja neve nem egyezik meg

a valósággal!!

 

Vége.. Ennek a nyaralásnak is vége szakad, mint a többinek. Gyönyörű volt Horvátország, mit ne mondjak, de végül is jó lesz hazatérni a jó régi utcákra és a házba. Most úgy beszélek, mint aki innen költözik vissza, de nem csak csupán hosszú volt ez a 3 hetes kiruccanás. Apu, én és az öcsém Jason. Anyu sajnos egy autóbalesetben halt meg. Már nem tudták megmenteni az életét. Nagyon hiányzik, hisz már nem tudok kitől tanácsokat kérni.
-Kicsim, mehetünk?-szólt apu.
-Igen.-válaszoltam.
-Minden rendben?-kérdezte aggódva. Gondolom rémesen festhettem.
-Aha, minden oké. Mehetünk.-azzal elindultunk.


London, 20:09

Megérkeztünk. Végre. Hosszú volt az út és én már nagyon unatkoztam. Nem tudtam kivel beszélni csak zenét hallgattam. Egyszer hívtak telefonon, aki nem más volt, mint az én legjobb barátom Niall. Kicsi korunk óta jóban vagyunk. Anyu és az ő anyja a legjobb barátnők voltak, szinte elválaszthatatlanok. Mi is ilyenek voltunk Niallel. Szerencsére a szomszédba lakik, így nem kellett azzal várnom, hogy holnap lepjem meg.  Átmentem és csengettem. Az anyukája nyitott ajtót.
-Szia Christine. Niall van?-köszöntem. Igen, Niall anyjával ennyire jó a viszonyunk, mivel anyu őt kérte meg, hogy vigyázzon rám helyette ha ő már nem lesz.
-Szia Angie. Hát persze. Szóljak neki?
-Nem. Szeretném meglepni.-mondtam, majd beengedett én meg felmentem Niallhez.
Kopogtam.
-Anyu, kérlek menj el! Fáradt vagyok!-kiáltotta ki. Ekkor benyitottam.
-Remek, akkor ahhoz is fáradt vagy, hogy beszélgessünk?-mentem be.
-Angie!-ugrott fel és ölelt meg.
-Szia Manó! Hogy vagy?
-Hiányoztál. Most már szuperál minden. Ugye nem hagysz itt több végzetes 3 hétre?-kérdezte boci szemekkel.
-Nem te dili. De tudod, ha ilyen fogadtatást kapok talán...-kezdtem el kötekedni vele.
-Eszedbe ne jusson!-mondta.
-És ha igen?-incselkedtem tovább.
-Akkor az lesz.-majd elkezdett csikolni és meg az ágyra estem.
-Jó oké vettem. Több ilyen nincs csak hagyd abba, kérlek!-és abba is hagyta. Még nevettünk sokáig, majd jött a fájó kérdés.
-És jobban vagy? Segített ez a nyaralás?
-Nem. Semmit. Nélküle nem volt az igazi, és soha nem is lesz semmi.
-De Ang, túl kell magad tenni rajta. Nem azt mondom, hogy most, de egyszer igen és én segítek neked. Itt leszek melletted.-mondta, majd megöleltem.
-Köszi. Niall.
Ekkor kaptam egy SMS-t Jasontől. Mikor elolvastam teljesen lesápadtam és majdnem összeestem.
-Ang! Angela!!-kiáltott Niall.
-Ez nem lehet igaz! Apu!!-kiáltottam el magam és elkezdtem sírni.
-Mi történt?-kérdezte Niall aggódva, majd kivette a kezemből a telefont és elolvasta az üzenetet.
 
  "Angie! Baj van! Apu szívrohamot kapott és meghalt. Kérlek, ne gyere ma haza. Viszek át neked ruhát, majd értesítelek mindenről.  Jason"

-Úristen.-csak ennyit tudott mondani Niall, majd megölelt.-Anyu!-kiáltott le Christinenek.
-Mi a baj kicsim?-jött be.
-Baj van. Ronald meghalt szívrohamban.
-Hogy mi?! Ez nem lehet. Angie sajnálom.
-Aput és anyut akarom.-motyogtam folyton.
-Hívjunk egy orvost.-mondta Niall és Christine már itt sem volt.
-Anya!Apa! Gyertek vissza!-csak sírtam egyfolytában.
-Minden rendben lesz Ang. Én itt vagyok.-próbált megnyugtatni, kevés sikerrel.