2.fejezet El kell fogadnom...

London, 21:30

Még mindig sírtam. Nem akartam elfogadni azt, hogy már apu sincs velem. Ez nem lehet igaz. Miért velem történnek ilyenek? Időközben Jason is áthozta a cuccaimat. Ahogy elnéztem nem 3-4 napra pakolt nekem, hanem a ruhatáram tette be 2 bőröndbe. Valamit beszéltek Christinnel, de csak annyit értettem, hogy Christine helyeselt. Az orvos is megvizsgált, bár azt se figyeltem nagyon. Niall még mindig mellettem volt és egy másik srác is. Elképzelni nem tudtam, hogy ki lehet vagy, hogy hogyan került ide.
-Nyugi Niall, minden oké lesz. Rendbe fog Angie jönni.-mondta a számomra ismeretlen göndör hajú srác.
-Niall. Itt vagy?-szólaltam meg nagy nehezen.
-Itt. És Harry is.
-Harry? Mármint Styles?-kérdeztem, mert valahonnan derengett a név.
-Igen, ő.-felelte.
Ekkor már leesett, hogy ki. Együtt jártam vele is általánosba is. Ő is nagyon jó barátom, bár még mindig nem értem, hogy mit keres itt.
-Harry. Mit keresel te itt?-kérdeztem.
-Jason és Niall hívott. Sajnálom ami történt, és számíthatsz rám.-mondta és megölelt.
-Köszi Tojgli.-öleltem vissza. A Tojgli becenevet onnan kapta tőlem és Nialltől, hogy mindig, na jó általában okoskodott és kezdtük unni, így Tojglinak hívtuk, ami neki nem tetszett soha.
-Na, de kérem Mrs. Horan, fogja magát vissza.-szólt vissza. Na nekem meg ez a becenév nem tetszett.
-Oké, nem mondtam semmit.-kezdett kicsit jobb kedvem lenni.
-Jaj, amíg el ne felejtem. Ang itt fogsz lakni egy ideig velünk és a szobád is megvan.-mondta Niall.
-Oké, akkor bemehetek?-kérdeztem.
-Már ott vagy.-Niall.
-És te? Te hol fogsz aludni?-aggódtam, mint mindig.
-Itt melletted.-közölte lazán.
Bár nem zavar, de mégis.


2 hónap múlva

Már kezdtem feldolgozni apu halálát és nyugodtabb lettem. Mivel Jason is még kiskorú, 17 éves, így egyenlőre Christinet nevezték ki gyámunknak. Szerettem Christinet, de mégis hiányzott anyu és apu. A gondolatmenetemet az ajtó nyílása zavarta meg.
-Mizu Hercegnő?-jött be Niall.
-Semmi. Azt hittem dolgod van.
-  Csak lett volna, de inkább maradtam a Hercegnővel.-az utóbbi időben kicsit gyakran voltam Hercegnő, amire kíváncsi lettem volna, hogy miért, de sose mondta meg. Christine se mondott semmit, de tudta. Így egyetlen egy ember maradt aki tuti elmondja. Harry.
-Niall, Harry még itt van?
-Igen. Hívjam be?
-Csak küldd be és kérlek te ne gyere. Négyszemközt szeretnék vele lenni.-értette és bánatos fejjel kiment, majd nem sokkal később bejött Harry.
-Mondd Ang.-mondta.
-Mi tudsz Niallel kapcsolatban, amit én nem?-szögeztem le neki a kérdést.
-Ezt fejtsd ki, kérlek.
-Harry, Niall mostanában gyakran hív Hercegnőnek és olyan furcsa. Mit tudsz? Nem szerelmes vagy ilyenek?
-Hát...-húzta a száját, valamit nem akar elmondani nekem.
-Styles, ha nem mondod el mit tudsz a cicuskád húzza a rövidebbet.-és egy mozdulattal vettem elő a plüss cicáját.
-Oké, bármit elmondok csak Cirmost ne bántsd.-esett kétségbe, amin elnevettem maga.
-Na hadd halljam.-mondtam még nevetve.
-Niallnek tetszik valaki. Olyan embert, akit ismersz és én is.
-Részletesebben?
-Elég közeli barátja.
-Igen?
-Mellette állt jóban rosszban és...
-Harry! Nyögd már ki!-szóltam rá kicsit idegesen.
-Te vagy az.-nyögte végre ki.
-Hogy mi?-Niall ekkor lépett be.-Niall ez igaz?
-Mi? Mi igaz? Harry?!-nézett Harryre, aki szomorúan ült ott bocsánatkérő arccal.
-Bocs, tesó. Erőszakos a csaj.-mondta félve.
-Ahj, Hazza.
-Hahó! Én is itt vagyok. Niall?-fordultam hozzá.
-Igen. Igaza van. Tényleg beléd estem, hogy pontosítsunk, de nem akartam elmondani, mert tudom most min mész át. Anya is azt mondta várjak vele még vagy 3 hetet,amíg jobban leszel.
-De Niall. Ezt elmondhattad volna igazán. Ezért voltál furcsa nekem.
-Bocsi.
-Nem gond, de máskor ilyet ne ok?
-Oké.-öleltem meg.
-És Angela, te hogy érzel Niall iránt?-dobta fel a labdát Harry.
-Tünés!
-Á-á.-kötekedett Harry.
-Macska!-és már ott se volt.
-Ang. Most te jössz.-mondta Niall.
Nem tudtam mit tegyek. Igen én is érzek iránta valamit, de én nem merem neki elmondani, hogy mit érzek. Először el kéne fogadnom, hogy mit is érzek konkrétan. Félek. Nem tudom mi tévő legyek, de előbb utóbb kiderül.
-Niall, én....