-Niall, én...-kezdtem bele, de nem tudtam mit mondjak neki. Nem akartam, hogy tudja én is szeretem őt, de megbántani se volt szándékom.
-Igen? Angie, meg kell értened, hogy ez is fontos. Úgy érzem muszáj tudnom, és elég jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam mikor fogsz nekem hazudni, és te most épp arra készülsz.-mondta, aminek értelme is volt. Igaz épp hazudni készültem, de sose jöttem rá, hogy az emberek honnan tudják levenni rólam.
-Szerintem magadtól is rájössz akkor.-mondtam.
-Igen. Rájöttem, csak azt nem értem, miért nekem kellett rájönnöm, miért nem tudtad elmondani.-mondta és azzal a lendülettel kiment és bevágta maga mögött az ajtót. Utána rögtön bejött Harry.
-Mi történt? Niall elég ideges.
-Az, hogy egy barom vagyok.
-De miért Ang?
-Mert nem mondtam meg neki, hogy szeretem, hanem vele találtattam ki és ezen húzta fel magát.
-Ez gyerekes! Szerintem itt más a helyzet állás.
-Hogy érted Hazza?
-Úgy, kedves Angela, hogy a mi Niall barátunk azért dühös, mert idő előtt derült ki minden és nem akart neked még nagyobb gondot ezzel, hogy az ő kis piti érzelmein rágódj, amit irántad érez.
-Akkor se kellett volna eltitkolnia senkinek.-ekkor lépett be Jason.
-Angie, nincs igazad már bocs.-mondta, ami engem meglepett.
-Te tudtad?-kérdeztem meglepetten.
-Igen, de én rájöttem. Olyan egyértelmű. Mindkettőtökről le lehet olvasni, hogy oda vagytok egymásért. Niallel kapcsolatban meg nincs igazad. Ő csak félt, hogy mi van ha te nem így érzel és ő is szenvedni fog. Nem akarta, hogy ezzel foglalkozz, hogy neki mi nyomja a lelkét, hisz megvan a te bajod is.-kezdett el kioktatni a bátyám.
-Na nem mondod? 16 évesen még hülye nem vagyok, csak szeretem tudni, ami velem kapcsolatos.
-Na ez volt a te hibád mindig is. Anyu is azért halt meg akkor, mert a te ki piti ügyeiddel volt elfoglalva nem a vezetéssel.-vetette a szememre.
-Ez aljas húzás volt! Takarodj innen Jason!-zavartam ki, majd amikor elment sírva feküdtem az ágyra. Közben bejött Niall és ahogy hallottam Harry meg kiment.
-Ang, sajnálom, hogy ezt csináltam, én...-kezdett magyarázkodni, de leállítottam.
-S-semmi ba.baj.-dadogtam, hisz nagyon sírtam.
-Mit mondott neked Jason?-tette fel a kérdést.
-Szó szerint a szememre vetette anyu halálát, mintha én tehetnék róla.
-Mit mondott pontosan?
-Azt, hogy anyu azért halt meg mert az én kis piti ügyeimmel foglalkozott és nem a vezetéssel.
-De szemét. Kinyírom.-akadt ki Niall.
-Niall, ne! Kérlek.
-De miért?
-Mert szeretlek és nem akarom, hogy a bátyámmal is összeakadj miattam.
-De Ang, ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni.
-De, mert ismerem. Csak idegességében mondta ezt, ő sem gondolta komolyan.
-És amit te az előbb mondtál?
-Azt komolyan mondtam.
Nem hittem volna, hogy ilyen körülmények közt kell neki elmondjam, de megtörtént. Nem tudom, hogyan tovább, de egy biztos, Ő mellettem volt a jóban, a rosszban és a bajban is. És láss csodát beleszerettem abba a srácba, aki a legjobb barátom. Miért ilyen zavaros minden? De a zűrzavar az, ami miatt rájöttem, hogy ki iránt, hogyan is érzek valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése