8.fejezet Minden a felszínre tör..

-Ezek komolyan ennyire hülyék? Mit képzeltek, hogy nem fog kiderülni minden?!-akadt ki Allyson, amit nem is csodálok.
-Hát, ezek szerint nem. Azt se tudták, hogy én felkeltem.-mondtam neki, de egy-két könnycsepp így is lecsordult az arcomon.
-Héé Angie, nyugalom. Nem maradsz itt pár napra? Lehet jót tenne.-javasolta Allyson, mire én csak bólogattam. Még gyorsan hazaszaladtam pár cuccomért, bár az igazat meg vallva semmi kedvem nem volt hazamenni, de Ally elvitt kocsival. Bár ő nem jött be, amit meg is értek.
-Angela! Várj!-szólt utána Harry.
-Mit akarsz?-kérdeztem flegmán.
-Miért hallgatóztál?-vont kérdőre.
-Még te vonsz kérdőre, amikor te akartad a pasimat rávenni arra, hogy lefektesse Allyson?!-álltam neki ismét, de közbe Niall is előkerült.
-Hé, mi ez a... Angie?-akadt el a szava Mr. Horannak.
-Igen?! Én vagyok.-vágtam be flegmán.
-Kérlek beszéljük meg.-könyörgött.
-Ma biztos, hogy nem. De ha megengeditek megyek összeszedek pár cuccot.
-Hova mész?-Niall.
-Allysonnál alszom ma. És azt, hogy holnap hazajövök e vagy sem azt majd meglátom.
Bementem a szobámba az ajtót magamra csaptam. Írtam egy SMS-t Allynek, hogy ne aggódjon csak számon kértek, amire csak egy 'oké' volt a válasz. Na szóval miután magamra csaptam az ajtót elkezdtem sírni. A pakolás ment ahogy ment, de a könnyeim, mint a zápor úgy hullottak. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megpróbál átölelni. Mikor ránéztem egyenesen egy kék szempárral találtam szembe magam. Láttam a szemében a megbánást és, hogy ő ezt nem akarta, de kibújtam az ölelésből.
-Minek jöttél utánam?-kérdeztem, de még mindig sírtam.
-Mert látom, hogy semmi sem oké. Beszéljük meg, kérlek.
-Nem Niall. Ma nem. Majd esetleg holnap oké?
-Hát ha így akarod.-mondta, én meg megfogtam a cuccom és elmentem.
Mikor beszálltam a kocsiba elkezdtem sírni. Allyson nem szólt semmit csak indított és mentünk. Még benéztem az ablakon és láttam, hogy Niall is sír.

*Niall Horan*

Elment. Hogy lehettem ekkora barom? Miért nem maradtam ott mellette? Egyáltalán miért kellett nekem Hazzal erről beszélni? Tudtam, hogyha Ang meghallja akkor mindent félre fog érteni, de én nem akartam Allysonnal lefeküdni csak Harry. Nem is tudom mi lesz velem. Láttam, hogy sír, hisz még rám nézett mielőtt elment. Hogy lehetek ekkor barom? Csak ömlöttek a könnyeim. Könnyes szemmel fogtam meg a telefont és néztem a hátterem, amin én és Angie vagyunk. Olyan boldogok voltunk még akkor. Most meg! Minden a feje tetejére fog állni. Hirtelen azt vettem észre, hogy SMS-t írok Angienek. Majd mikor elküldtem kaptam egy gyors választ:

    " Niall, kérlek ne most. Hidd el nekem se jó ez, de 1 éjszakát kibírsz. Át kell gondolnom sok mindent érted? Szeretlek, de kérlek várj holnapig."

A szívem szakadt meg mikor ezt elolvastam, de még azért írtam neki:

    "Rendben, de gyere haza minél hamarabb."

Gyors választ kaptam rá.

   "10-re otthon vagyok."

És abba hagytam. Aludni még nem tudtam, de valahogy sikerült.

*Reggel*

Éreztem, hogy valaki ott van mellettem, de nem akartam megfordulni. Angie parfümjének az illatát éreztem, de nem akartam elhinni.

-Niall, tudom, hogy fent vagy kelj fel!-hallottam meg Angie hangját.

-Úristen! Angie!-örültem meg és fagytam is le egyben. Nem úgy volt, hogy 10-re jön haza?

-Na mi az nem is örülsz nekem?-tette a cuki bánatos pofáját.

-De örülök csak nem értem. Hogy hogy ilyen ébresztést kapok mindazok után amik történtek?

-Figyelj átgondoltam és miután láttam a szemedbe a megbánást rájöttem, hogy mindenki követhet el hibákat. És mert szeretlek!-csókolt meg, amit szívesen viszonoztam és magam mellé húztam. Olyan erősen öleltem ahogy csak tudtam. Igaz csak 1 éjjel nem volt mellettem, de nekem ez olyan volt, mintha 1000 év lett volna.

7.fejezet Ezek normálisak?

Nem akartam elhinni amit hallottam. Ezek komolyan a beleegyezésem nélkül neveztek be engem az X-Factorba?! Úristen!! Így is félek közönség előtt énekelni, hát még a TV-ben. A lámpaláz fogalmát vajon ismerik?
-Niall drágám ti normálisak vagytok?-kérdeztem, mikor észhez tértem a kábulatból.
-Én csak jót akartam. Tudom, hogy milyen csodás hangod van.-mondta.
-Gratulálok! Neked kellene a legjobban tudni, hogy nagyközönség előtt se merek énekelni, nemhogy a TV-ben ország, világ előtt.-mondtam, majd felszaladtam a szobámba. Lefeküdtem az ágyra és gondolkoztam. Nem akartam elhinni, hogy tényleg megtették ezt. Na ez szívás! Észre se vettem időközben, hogy valaki bejött a szobába, csak azt amikor a nevemet mondta.
-Angela.-szólalt meg Allyson.
-Mi van?-vágtam be flegmán.
-Beszélhetnénk? Csak 5 percet kérek.-könyörgött.
-Ha nagyon muszáj.-mondtam.
-Köszi. Szóval miért haragszol rám ennyire?
-Még kérded?!
-Igen, mert nem tudom.
-Niall..-kezdtem és láttam, hogy kapcsolt.
-Figyelj én nem akarok tőle semmit, csak jóban vagyunk ennyi.
-Allyson, de akkor is ez nekem nem tetszik. Nem akarom, hogy a közelében legyél vagy bármi.
-Akkor mi se barátkozhatunk össze igaz?
-Egyenlőre nem akarok veled barátkozni, sajnálom.
-Értem.-mondta, majd szomorúan kiment.


*2 óra múlva*



Mikor lementem a szobámból nem volt lent senki. Gondoltam, hogy Niall haragszik rám vagy ilyenek mert nem volt ő se sehol. Hirtelen elkezdtem sírni, s a könnyeim patakokban folytak. Egyszer csak egy kéz ölelt át és húzott fel a földről. Nem tudom, hogy hogyan kerültem oda, biztos lerogytam.
-Mi a baj Ang?-hallottam meg azt az édes hangot, amit annyira szeretek.
-S-semmi.-dadogtam.
-De látom, hogy van valami. Mondd el, kérlek.-mondta, mire én csak megöleltem.
-Sajnálom, hogy így viselkedtem veled. Nem akartam durva lenni veled.-sírtam.
-Semmi baj, én vagyok a hülye, hogy nem kérdeztem meg.
-Tegyünk rá fátylat.-javasoltam mosolyogva.
-Végre mosolyogsz--mondta boldogan Niall.
-Hmm... Akkor nézzünk egy filmet.
-Milyen filmet akarsz nézni Angie?
-Legyen mondjuk a Barátság extrákkal.-javasoltam.
-Hm.. nem rossz ötlet, de utána jössz nekem egyel.-mondta pimaszul.
-Oké.-egyeztem bele.


*Később*

Vége a filmnek.. De nem tudom, hogy miről szólhatott konkrétan.. Biztos elaludtam, de mindegy is. Niall már nem volt mellettem, mikor a szemeim kinyitottam. Vajon hol lehet? Egyszer csak beszélgetést hallottam a konyha felől. Harry mióta van itt? Mindegy is, gondoltam nem megyek be, hanem kihallgatom a beszélgetésüket. És ha már a telefonom itt volt fel is vettem biztos, ami  biztos alapon. Tudom szemétség, de nem árt sose.
-Na, de tesó ez egy kihagyhatatlan lehetőség.- győzködte Harry Niallt.
-De akkor sem. Én ezt nem tudnám megtenni Angievel.-mondta Niall.
-De neki nem is kell róla tudni. Kérlek, Niall.-könyörgött neki Harry tovább.
-Akkor sem Hazz. Nem ezt érdemli. És komolyan Allysonnal?-kérdezte Harryt, én meg amolyan WTF?! fejjel nézhettem.
-Miért ne?-Harry.
-De én nem fogok vele lefeküdni érted Harry? Én nem!-mondta Niall kissé feszülten.
-Niall, ne csináld már.. És ha én is megyek?-győzködte Hazza.
-Felejtsd el!-mondta Niall és jött kifele. Én ott álltam az ajtóba könnyes szemmel mikor kijött. Megijedt nagyon én meg csak elrohantam. Nem tudtam hova megyek,de valahogy Allysonnál kötöttem ki. Becsengettem, de nem tudom miért, talán mert ki voltam bukva.
-Úristen.. Ang mi történt veled?-sápadt el amikor rám nézett. Kisírt vörös szemek, elfolyt smink, kócos haj. Rémes lehetettem. Mikor bementünk elmeséltem neki mindent és a hangfelvételt is megmutattam neki.

6.fejezetA bejelentés és a sokk..

London, Szerda 10:33


Reggel frissen és üdén keltem. Niall még aludt, így óvatosan másztam ki az ágyból. Bementem a fürdőbe és elvégeztem a szokásos reggeli teendőimet. Azt a ruhát vettem fel, amit még Nialltől kaptam tavaly születésnapomra.

Mikor végeztem mindennel lementem reggelizni. Chirstine nem volt itthon, de ahogy látom hagyott ez üzenetet.
     "Gyerekek! El kellett utaznom New Yorkba. Munkával kapcsolatos. Sajnálom, hogy nem keltettelek titeket, de olyan aranyosak voltatok, hogy nem volt hozzá szívem. Ja és Angie tudom, hogy ezt te fogod elolvasni így szólok, hogy Jason is itt van velem, mert neki is kellett jöjjön. Hamarosan jelentkezünk! És semmi hülyeség, amíg távol vagyunk! Puszi nektek!"
Na király, miénk az egész ház. Szuper! Mentem fel, hogy felkeltsem Niallt, de mikor beléptem a szobába ő már nem volt az ágyban. Kerestem égen földön, de sehol sem találtam, míg egyszer csak valaki át nem ölelte a derekam hátulról.
-Jó reggelt!-köszönt édes, de álmos hangjával.
-Neked is! Képzeld miénk a ház bizonytalan ideig.-újságoltam neki.
-Hogy-hogy? Hát anyu és Jason?
-Nos Chritsinenek és Jasonnek New Yorkba kellett menniük, így miénk a ház.
-Szuper, akkor ez házi bulit jelent.-lelkesedett Niall.
-Hát nem is tudom. Szerintem áthívhatnánk Harryt és nézhetnénk egy filmet.-javasoltam.
-Oké.-és már tárcsázta is Harry számát. A jelek szerint hamar felvette, mert 1 perc múlva le is tették.
-10 perc és itt vannak.-mondta Niall.
-Várj. Kivel jön?-o.O
-A "barátnőjével".-macskakörmözött a levegőben.
-És minek ide a macskaköröm?
-Mert nem mer lépni.
-Istenem Niall 2.-jegyeztem meg.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Niall kicsit sértődötten.
-Ne vedd magadra Kincsem. Csak azért mondtam, mert te is így féltél aztán Harry elmondta, te meg beismerted.-majd ahogy kimondtam csengettek is.
Lementem ajtót nyitni és Harry volt ott Allysonnal?!! Nem akartam elhinni. Muszáj volt ezt a csajt idehozni?
-Sziasztok.-köszöntek.
-Szia!-köszönt vidáman Niall.
-Helló.-köszöntem kevésbé vidáman, ami fel is tűnt mindenkinek.
-Mi a baja?-kérdezte Hazza.
-Nem tudom, az előbb még jó kedve volt.-mondta Niall.
Majd odasúgtam Niallnek, hogy mi a bajom, aki tájékoztatta erről Harryt. Harry se akarta elhinni, de megértette.
-Angela.-szólalt meg Allyson.
-Mit akarsz?-vágtam be gúnyosan.
-Beszélhetnénk?
-Mégis miről? Azt hittem, hogy már mindent megbeszéltünk anno.-mikor ezt kimondtam a fiúk leesett állal néztek.
-Na most mit néztek?-kérdeztem őket.
-Semmi, de mondanunk kell  valamit.-kezdte Harry.
-Hallgatunk.-mondtuk szinte egyszerre Allysonnal.
-Mind a négyőnket neveztük Niallel az idei X-Factorba.-mondta félve.
-Hogy mit csináltatok?!-néztünk Allysonal először egymásra majd a fiúkra leesett állal.

5.fejezet Ki ez a lány?

Csodálatos reggelre ébredtem, ami igen ritka volt itt Londonban. Mindegy is, hisz jó kedvem volt, amit senki és semmi nem tehet tönkre. Lecsoszogtam pizsibe a konyhába és mindenki ott volt kivéve Jasont. Hogy ez engem miért nem lep meg?
-Jó reggelt!-köszöntem nekik.
-Szép reggelt!-köszöntek vissza.
-Jó helyen járok?-kérdeztem mosolyogva.
-Miért nem lennél jó helyen?-kérdezte Niall.
-Nem is tudom.. Talán mert ti így még soha nem köszöntetek.-mosolyogtam.
-Hát akkor te vagy az első aki ezt hallja.-mondta Hazza.
-Apropó Harry. Te már ilyen korán itt vagy?-csodálkoztam el.
-Tudod, kedvesem már délután 13:45 van.-nevetett Niall.
-Hogy mi van?-azt hittem elájulok.
-Jó reggelt.-mondta kómásan Jason.
-Vagy inkább napot tesóm. 13:45.-közöltem vele is, mire kinyílt a szeme rendesen.
-Hogy mi? És eddig aludtam?-csodálkozott el.
-Nem csak te.-röhögtek Niallék, látván arckifejezésünket.
-Inkább adjatok enni, majmok.-mondtam.
Adtak is azonnal. Harry adta a pirítóst, Niall a teát. Kaja után mentem felöltözni. Nem tudtam mit vegyek fel, így 1 óra múlva feljött Niall, hogy mi lett velem, nem e nyírtak ki meg ilyenek.
-Nem tudom mit vegyek fel.-nyafogtam.
-Nézzük miből élünk.-mondta, majd odajött és kivett nekem egy cuki cuccot.

-Köszi Niall.-mentem oda és öleltem meg.
-Csak ennyi?-kérdezte szomorú fejjel.
-Nem.-majd egy csókot is adtam neki.
Majd ezek után megfogtuk lementünk és én közöltem, hogy megyek sétálni. Persze, hogy Niall is jött, hisz nem mert egyedül elengedni sehova, mert félt, hogy valaki lecsap a kezéről. Útközben összefutottunk egy lánnyal, valami Allyson vagy ki. Niallel arcra puszival és öleléssel köszöntek, ami nekem nem tetszett, így hát leléptem és ott is hagytam őket. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabál.
-Angie, állj már meg!-hallottam Niall hangját, de én csak mentem tovább nem is foglalkoztam vele, hogy utánam jön. Egyszer csak egy kéz fogta meg a csuklómat.
-Miért nem állsz meg?-kérdezte kicsit idegesen Niall.
-Miért kéne?-vágtam vissza.
-Mégis mi a bajod?
-Minek magyarázzam meg. Menj vissza a lányhoz, akivel olyan jól elvoltál.
-Miért menjek vissza?
-Foglalkozz vele jó?
-Mi van? Miről beszélsz?
-Arról, hogy ott a kis barátnőd foglalkozz azzal rendben?
-Nekem ő senki, de... Áhh mit magyarázkodom én neked. Veled nem lehet értelmesen beszélni.
-Veled sem.-azzal sarkon fordultam és hazamentem.


4 óra múlva

Hallottam, hogy hazajött Niall is, de nem mentem le hozzá. Fent feküdtem az ágyon és úgy tettem, mintha aludnék. Valaki kinyitotta az ajtót. Sejtettem, hogy Niall lesz az, így tovább folytattam a színjátékom. Nem akartam vele beszélni, bár csodálkozom, hogy ezek után még elém mer jönni.
-Ang.. Angie tudom, hogy fent vagy ne játszd meg magad.
-Alszom. Hagyjál.
-Beszélnünk kell.
-De én nem akarok.
-Adj 5 percet.-könyörgött.
-Jó.-adtam be a derakam.
-Ang, az a lány nekem semmit nem jelent. Allyson Harry barátnője, akivel én is jól vagyok. Sajnálom, hogy nem szóltam neked, de nem hittem volna, hogy ennyire félre fogod a helyzetet érteni. Én szeretlek, és nem cserélnélek el másra.-mondta, majd elindult kifele, de utánaszóltam.
-Várj! Ez igaz?
-Igen, minden szó. Harry most is vele van.
-Upsz.. Bocsi, hogy túlreagáltam.
-Nem gond, de legközelebb ha ilyen rohamod lesz engedd, hogy megmagyarázzam.
-Megbeszéltük.
-Szeretlek, te kis makacs.
-Én is, majom.-majd megcsókoltuk egymást. ( A többit a kedves olvasók fantáziájára bízom. ;D)

4.fejezet Hogyan tovább?

3 héttel később, London 11:25


Mondhatni már-már kezdett minden a helyére állni, kivéve azt, hogy anyuék már nincsenek itt. Időközben megszoktam azt, hogy Christine a pótanyám, így sok mindent elmondok neki. Olyan, mint anya. A tanácsai aranyat érnek neki is és azt nézi, arra koncentrál, hogy nekem minden jó legyen. Nem kértem tőle, hanem kapom tőle. Nialltől sem kértem semmit, hanem kaptam valamit. Liliana barátnőm se néz felém amióta anyáék nincsenek, mert nem vettem fel vele a kapcsolatot. Így most Harryn és Niallen kívül nincsenek barátaim se.
-Ang, te is jössz?-kérdezte Jason.
-Hova is pontosan?-kérdeztem vissza értetlen pofával.
-Istenem, te soha nem figyelsz.-Jason.
-Sajnálom, hogy hiányzik az anyám meg az apám.--fakadtam ki, ismét.
-Bocs.-kért bocsánatot Jason.
-Semmi. Szóval hova is megyünk?
-Mozi.-mondta Niall.
-Oké. Mit nézünk meg?-dobtam be a labdát.
-Szemfényvesztők.-mondta röviden Hazza.
Azt hallottam arról a filmről, hogy nagyon jó, és a kritikusok is jó véleménnyel vannak róla. Akkor miért is hagynám ki.



Moziba

-Jó napot! Miben segíthetek?-kérdezte a pénztáros.
-2 jegyet kérek a Szemfényvesztőkre és 2 jegyet az Utolsó Dalra.-mondta Hazza én meg csak néztem.
-Tessék. Jó szórakozást!-mondta a pénztáros. Amikor elmentünk kérdőre vontam mindenkit.
-Ki találta ki?-kezdtem.
Sejthettem volna, hogy mind egymásra fognak mutatni, de valahogy tudtam ki a ludas.
-Jason és Harry drága. Mire volt ez jó?
-Hát.. izé... szóval.. öö..-dadogtak.
-Szóval?-kérdeztem.
-Arra, hogy kettesben legyetek Niallel, így nektek az Utolsó Dalt választottuk.-bökte ki bátyám.
-Ilyen sok okos embert. Na mindegy, jó lesz. Mehetünk Niall?-fordultam hozzá.
-Igen.-mondta, majd bementünk.
Nem akartam elhinni, hogy ezt teszik velem. Ha Niall velem van úgy se a filmet fogom nézni és így mi értelme van az egésznek komolyan? Áhh, na mindegy is, úgy is meghalnak vagy kapnak egy édes bosszút. Hál istennek a jó kapcsolataim megvannak, így könnyű lesz csőbe húzni őket.
-Baj, hogy így rendeztük?-kérdezte aggódva Niall.
-Nem csak gondolkodom. Hogyan tovább?
-De mit Angie? Ezt nem értem.
-3 hete vallottuk be egymásnak, hogy mit érzünk a másik iránt és azóta semmi. Mi lesz? Mármint kettőnkkel. Lesz valami köztünk vagy maradjunk barátok? Nem értem Niall.-mondtam, de már javában ment a film.
-Ezen én is gondolkodtam és, én többet szeretnék. Szeretném, ha a barátnőm lennél Ang.
-Akkor leszek.-mondtam, majd megcsókoltam. Láthatóan meglepte a lépésem.
Mindezek után már néztük a filmet. Persze, hogy az utolsó 15 percet láttuk. Ilyenek voltunk mi mindig is. Ha volt valami téma azt kibeszéltük alaposan.  Hamarosan vége lett a filmnek. Mikor kimentünk Harryék még sehol nem voltak. Egy 10 perc után megjöttek ők is.
-Hajaj! Mi történik itt?-vigyorgott perverzen Hazza.
-Semmi olyan amire gondolsz, csak összejöttünk Niallel.-feleltem és kinyújtottam a nyelvem.
-Jason, kérem a 10 dolcsimat.-mondta Hazza és röhögött.
-Ti komolyan fogadtatok 10 dolcsiban, hogy összejövünk e vagy sem?-kérdeztem.
-Igazából azon, hogy össze fogtok e jönni a film végére.-Jason.
-Az nem ugyanaz?-kérdeztük Niallel egyszerre.
-Végül is de.-vágták rá.
-Két okos majom egy helyen.-állapítottam meg.



2 óra múlva

-Ne tegyél le!! Niall!!-ordítottam, de semmit nem értem el. Mint ha nem is hallotta volna.
-Nem, nem. Nincs itt senki, aki megmentsen.-mondta, majd adott egy csókot s letett.
-Olyan nehéz volt?-kérdeztem, de már röhögve.
-Nem, de miért nézel így?-ijedt meg.
-Á, semmi.-mondtam, majd letámadtam s megcsikoltam. Szerencsére tudtam hol csikis. 
-Kérlek, hagyd abba.-könyörgött, de nem engedtem.
-Nem lehet édes. Ezt most tudod miért kapod.-kötekedtem vele, de ez hamar változott.
-Hmm.. Lássuk csak akkor mondjuk úgy, hogy kölcsön kenyér visszajár.-és fordított a helyzeten. Én voltam alul és engem kezdett el most csikolni.
-Kérlek, Niall ne! Bármit megteszek, csak fejezd be.-könyörögtem.
-Hmm, bármit?
-Igen.
-Akkor csókolj meg.
-Ezt kérned se kell idióta.-azzal megcsókoltam. Az egyszeri kis gyengéd csókból vad csókcsata alakult ki. 2 perc múlva levegő után kapkodva váltunk el egymástól.
-Nem vagyok idióta.-közölte Niall.
-De nekem az vagy. Az én idiótám.
-Szeretlek.-Niall.
-Én is.
Majd lefeküdtünk az ágyra és néztünk egy jó filmet estére. Persze, hogy horrort kellett vele nézni, amit én kb a feléig bírtam, majd a film felénél hozzá bújtam, hogy arcom eltakarjam s a mellkasán aludtam el.

3.fejezet Miért ilyen zavaros az életem?

-Niall, én...-kezdtem bele, de nem tudtam mit mondjak neki. Nem akartam, hogy tudja én is szeretem őt, de megbántani se volt szándékom.
-Igen? Angie, meg kell értened, hogy ez is fontos. Úgy érzem muszáj tudnom, és elég jól ismerlek már ahhoz, hogy tudjam mikor fogsz nekem hazudni, és te most épp arra készülsz.-mondta, aminek értelme is volt. Igaz épp hazudni készültem, de sose jöttem rá, hogy az emberek honnan tudják levenni rólam.
-Szerintem magadtól is rájössz akkor.-mondtam.
-Igen. Rájöttem, csak azt nem értem, miért nekem kellett rájönnöm, miért nem tudtad elmondani.-mondta és azzal a lendülettel kiment és bevágta maga mögött az ajtót. Utána rögtön bejött Harry.
-Mi történt? Niall elég ideges.
-Az, hogy egy barom vagyok.
-De miért Ang?
-Mert nem mondtam  meg neki, hogy szeretem, hanem vele találtattam ki és ezen húzta fel magát.
-Ez gyerekes! Szerintem itt más a helyzet állás.
-Hogy érted Hazza?
-Úgy, kedves Angela, hogy a mi Niall barátunk azért dühös, mert idő előtt derült ki minden és nem akart neked még nagyobb gondot ezzel, hogy az ő kis piti érzelmein rágódj, amit irántad érez.
-Akkor se kellett volna eltitkolnia senkinek.-ekkor lépett be Jason.
-Angie, nincs igazad már bocs.-mondta, ami engem meglepett.
-Te tudtad?-kérdeztem meglepetten.
-Igen, de én rájöttem. Olyan egyértelmű. Mindkettőtökről le lehet olvasni, hogy oda vagytok egymásért. Niallel kapcsolatban meg nincs igazad. Ő csak félt, hogy mi van ha te nem így érzel és ő is szenvedni fog. Nem akarta, hogy ezzel foglalkozz, hogy neki mi nyomja a lelkét, hisz megvan a te bajod is.-kezdett el kioktatni a bátyám.
-Na nem mondod? 16 évesen még hülye nem vagyok, csak szeretem tudni, ami velem kapcsolatos.
-Na ez volt a te hibád mindig is. Anyu is azért halt meg akkor, mert a te ki piti ügyeiddel volt elfoglalva nem a vezetéssel.-vetette a szememre.
-Ez aljas húzás volt! Takarodj innen Jason!-zavartam ki, majd amikor elment sírva feküdtem az ágyra. Közben bejött Niall és ahogy hallottam Harry meg kiment.
-Ang, sajnálom, hogy ezt csináltam, én...-kezdett magyarázkodni, de leállítottam.
-S-semmi ba.baj.-dadogtam, hisz nagyon sírtam.
-Mit mondott neked Jason?-tette fel a kérdést.
-Szó szerint a szememre vetette anyu halálát, mintha én tehetnék róla.
-Mit mondott pontosan?
-Azt, hogy anyu azért halt meg mert az én kis piti ügyeimmel foglalkozott és nem a vezetéssel.
-De szemét. Kinyírom.-akadt ki Niall.
-Niall, ne! Kérlek.
-De miért?
-Mert szeretlek és nem akarom, hogy a bátyámmal is összeakadj miattam.
-De Ang, ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni.
-De, mert ismerem. Csak idegességében mondta ezt, ő sem gondolta komolyan.
-És amit te az előbb mondtál?
-Azt komolyan mondtam.
Nem hittem volna, hogy ilyen körülmények közt kell neki elmondjam, de megtörtént. Nem tudom, hogyan tovább, de egy biztos, Ő mellettem volt a jóban, a rosszban és a bajban is. És láss csodát beleszerettem abba a srácba, aki a legjobb barátom. Miért ilyen zavaros minden? De a zűrzavar az, ami miatt rájöttem, hogy ki iránt, hogyan is érzek valójában.

2.fejezet El kell fogadnom...

London, 21:30

Még mindig sírtam. Nem akartam elfogadni azt, hogy már apu sincs velem. Ez nem lehet igaz. Miért velem történnek ilyenek? Időközben Jason is áthozta a cuccaimat. Ahogy elnéztem nem 3-4 napra pakolt nekem, hanem a ruhatáram tette be 2 bőröndbe. Valamit beszéltek Christinnel, de csak annyit értettem, hogy Christine helyeselt. Az orvos is megvizsgált, bár azt se figyeltem nagyon. Niall még mindig mellettem volt és egy másik srác is. Elképzelni nem tudtam, hogy ki lehet vagy, hogy hogyan került ide.
-Nyugi Niall, minden oké lesz. Rendbe fog Angie jönni.-mondta a számomra ismeretlen göndör hajú srác.
-Niall. Itt vagy?-szólaltam meg nagy nehezen.
-Itt. És Harry is.
-Harry? Mármint Styles?-kérdeztem, mert valahonnan derengett a név.
-Igen, ő.-felelte.
Ekkor már leesett, hogy ki. Együtt jártam vele is általánosba is. Ő is nagyon jó barátom, bár még mindig nem értem, hogy mit keres itt.
-Harry. Mit keresel te itt?-kérdeztem.
-Jason és Niall hívott. Sajnálom ami történt, és számíthatsz rám.-mondta és megölelt.
-Köszi Tojgli.-öleltem vissza. A Tojgli becenevet onnan kapta tőlem és Nialltől, hogy mindig, na jó általában okoskodott és kezdtük unni, így Tojglinak hívtuk, ami neki nem tetszett soha.
-Na, de kérem Mrs. Horan, fogja magát vissza.-szólt vissza. Na nekem meg ez a becenév nem tetszett.
-Oké, nem mondtam semmit.-kezdett kicsit jobb kedvem lenni.
-Jaj, amíg el ne felejtem. Ang itt fogsz lakni egy ideig velünk és a szobád is megvan.-mondta Niall.
-Oké, akkor bemehetek?-kérdeztem.
-Már ott vagy.-Niall.
-És te? Te hol fogsz aludni?-aggódtam, mint mindig.
-Itt melletted.-közölte lazán.
Bár nem zavar, de mégis.


2 hónap múlva

Már kezdtem feldolgozni apu halálát és nyugodtabb lettem. Mivel Jason is még kiskorú, 17 éves, így egyenlőre Christinet nevezték ki gyámunknak. Szerettem Christinet, de mégis hiányzott anyu és apu. A gondolatmenetemet az ajtó nyílása zavarta meg.
-Mizu Hercegnő?-jött be Niall.
-Semmi. Azt hittem dolgod van.
-  Csak lett volna, de inkább maradtam a Hercegnővel.-az utóbbi időben kicsit gyakran voltam Hercegnő, amire kíváncsi lettem volna, hogy miért, de sose mondta meg. Christine se mondott semmit, de tudta. Így egyetlen egy ember maradt aki tuti elmondja. Harry.
-Niall, Harry még itt van?
-Igen. Hívjam be?
-Csak küldd be és kérlek te ne gyere. Négyszemközt szeretnék vele lenni.-értette és bánatos fejjel kiment, majd nem sokkal később bejött Harry.
-Mondd Ang.-mondta.
-Mi tudsz Niallel kapcsolatban, amit én nem?-szögeztem le neki a kérdést.
-Ezt fejtsd ki, kérlek.
-Harry, Niall mostanában gyakran hív Hercegnőnek és olyan furcsa. Mit tudsz? Nem szerelmes vagy ilyenek?
-Hát...-húzta a száját, valamit nem akar elmondani nekem.
-Styles, ha nem mondod el mit tudsz a cicuskád húzza a rövidebbet.-és egy mozdulattal vettem elő a plüss cicáját.
-Oké, bármit elmondok csak Cirmost ne bántsd.-esett kétségbe, amin elnevettem maga.
-Na hadd halljam.-mondtam még nevetve.
-Niallnek tetszik valaki. Olyan embert, akit ismersz és én is.
-Részletesebben?
-Elég közeli barátja.
-Igen?
-Mellette állt jóban rosszban és...
-Harry! Nyögd már ki!-szóltam rá kicsit idegesen.
-Te vagy az.-nyögte végre ki.
-Hogy mi?-Niall ekkor lépett be.-Niall ez igaz?
-Mi? Mi igaz? Harry?!-nézett Harryre, aki szomorúan ült ott bocsánatkérő arccal.
-Bocs, tesó. Erőszakos a csaj.-mondta félve.
-Ahj, Hazza.
-Hahó! Én is itt vagyok. Niall?-fordultam hozzá.
-Igen. Igaza van. Tényleg beléd estem, hogy pontosítsunk, de nem akartam elmondani, mert tudom most min mész át. Anya is azt mondta várjak vele még vagy 3 hetet,amíg jobban leszel.
-De Niall. Ezt elmondhattad volna igazán. Ezért voltál furcsa nekem.
-Bocsi.
-Nem gond, de máskor ilyet ne ok?
-Oké.-öleltem meg.
-És Angela, te hogy érzel Niall iránt?-dobta fel a labdát Harry.
-Tünés!
-Á-á.-kötekedett Harry.
-Macska!-és már ott se volt.
-Ang. Most te jössz.-mondta Niall.
Nem tudtam mit tegyek. Igen én is érzek iránta valamit, de én nem merem neki elmondani, hogy mit érzek. Először el kéne fogadnom, hogy mit is érzek konkrétan. Félek. Nem tudom mi tévő legyek, de előbb utóbb kiderül.
-Niall, én....